Ez a cikk egy angol-nyelvű cikkem magyar fordítása. Hát lássunk bele!

Egy hete gondolkodtam azon, hogy folytassam egy korábbi, angol-nyelvű cikkem gondolatmenetét, miszerint elég erős párhuzamot lehet vonni a modern értelemben vett "munka" és "oktatás" között, miszerint egyik sem a hivatalosan kitűzött célját éri el, hanem mindkettő inkább a kontroll és agymosás eszközévé vállt. Egy hete írtam egy angol-nyelvű cikket ideológiai utazásomról, ahol a cikk elején felvetettem, hogy eredetileg a szóban forgó cikk folytatását akartam volna megírni, valamint hogy a munkahelyem és egy bizonyos munkatársam iránt érzett undoromat virtuális papírra vessem - és hogy ezen kettő ötlet helyett születettem meg a cikkem az ideológiai utazásaimról, azaz arról, hogy szépen bejártam a politikai iránytű egészét 2011 és a jelen között.

Végül úgydöntöttem hogy mégis megírom a cikket amit gondoltam, és meg is írtam - ámbár eredetileg angolul, és amit most olvas, az a magyar fordítás amit később írtam meg.

Unschooling

Az unschooling nem éppen újkeletű dolog - rengetek cikk íródott a témáról. Szószerinti fordításban a szót talán "iskolázatlanítás"-ra vagy "ellen-iskolázás"-ra lehetne fordítani, de egyik sem viszi át a szó tényleges jelentését, amely igazából olyan filozófiák halmaza, melyek a formális, iskolai keretek közti oktatás alternatíváit bajnokolják.

Az eredeti cikkben mutattam egy angol-nyelvű videót, melynek a lényege gyakorlatilag annyi, hogy az iskolák fő célja nem az oktatás, nem a tudás növelése vagy átadása, hanem inkább az agymosás, indoktrináció, az engedelmességre való nevelés és fennáló hatalom meg-nem-kérdőjelezése. A modern iskolát a poroszok találták fel a 19. század elején, és a cél abszolút nem a jólnevelt, kultúrált, tudományok iránt érdeklődő lakosság nevelése volt, hanem a lojális katonák és sztrájkról életükben nem hallott produktív munkások termelése.

Az unschooling egymással kombinálja a kellemeset és hasznosat, azaz a játékot és az oktatást, de nem a munkahelyi "kötelező szórakozás" (kötelező bulik) módján, hanem inkább úgy, hogy megpróbál játékosan tanítani, és megpróbálja motiválni a tanulót abban, hogy saját maga, saját akaratától fogva kezdjen el tanulni, kihasználva ezzel a gyerekek természetes, ösztönös felfedezés iránti vágyát. Ez teljes mértékkel ellene megy a modern, (túl)szabványosított, egy kaptafára menő iskolai rendszerünknek, ahol a kedveltebb módszer az, hogy lenyomunk a gyerekek torkán jónéhány vastag könyvnyi, praktikus haszonnal nem rendelkező tanulnivalót, aminek 95%-át azonnal el is felejtik az iskola befejezte után. És még csak nem is beszéltem a versekről - persze, persze, alapműveltség és hagyományőrzés, de abszolút nem praktikus. Jobb lenne, ha inkább több szabadidőt adnánk a gyerekeknek, hogy saját maguk fedezhessék fel a (magyar) irodalom csodás világát a saját maguk módján. Még a nagy könyvszeretők is rühellik a kötelező olvasmányokat.

Az unschooling-ot sokan egy "természetesebb fajta oktatás"-ként ´ írják le - sőt, gyakorlatilag minden olyan oktatási módszer, amely az iskola keretein kívül történik, unschooling-nak nevezhető, főleg ha a tanuló és tanár önszántukból döntenek mellette.

A tinédzserek vajon természetüknél fogva lázadók-e? Egyesek a tizenévesek lázadását azzal magyarázzák, hogy a tinédzserkor egy kényelmetlen átmeneti korszak a felnőttkor és gyerekkor közt - majdnem felnőtt test, nemi felnőttség, de közben gyerekes mentalitás - és a hormonok hírtelen robbanása okozza a tinédzserlázadást. Okos magyarázat, de én nem értek vele egyet.

Az én saját hipotézisem az, hogy a tinédzserkori lázadozás valójában több év során felgyülemlett frusztráció eredménye, s ezen frusztráció forrása a nyílvános iskolák oktatási módszerétől származik. A gyerekek természetüknél fogva szeretnek tanulni és új dolgokat felfedezni: a tanulás iránti szeretüket s kreativitásukat az iskolarendszer gyilkolja meg, s elvész a potenciál, és a végeredmény egy lázadó, rendszerellenes tinédzser, ki hallani sem akar szülők iránti engedelmességről vagy hagyományokról. Persze, sokuk felnőttként visszaszerzi a tanulás iránti vágyát és szeretét, de a rendszer által okozott sebek sohasem teljesen fognak beforrani.

Párhuzam munka és iskola közt

Gyerekként - főleg középiskolásként - érdekeltek az iskola alternatívái, és belevetettem magamat az anti-school (iskolaellenes) irodalomba, utánaolvasva a sok alternatívának, s hogy mennyire hatásosak voltak. Fontos megjegyezni, hogy konformista családba születtem, ahol a cél mindig is az volt, hogy hétköznapi szürkeegeret neveljenek belőlem, ki gondolni se mer alternatívákra - mikor a lelkiállapotomat őrlő munkahelyemről való felmondásról beszélek, meg arról, hogy jobban állna nekem az egyéni vállalkozás, sipákoló édesanyám hevesen tiltakozik. Mindig is én voltam a család feketebáránya, mert különböző ideológiákba belementem, és csakazért sem akartam az a tömegbe jól beolvadó jókisfiú lenni.

De én egy egyszerű ember vagyok - életem eddigi legszebb évei, az egyetemi éveim alatt gyakorlatilag el is feledkeztem a sok iskolaellenes dologról, és nem is akartam a rendszert megváltani, hisz míg jó volt az életem, mit kellett volna változtatni? Aztán bérmunkás lettem, bérrabszolga, és szinte azonnal belevetettem magam a munkaellenes irodalomba, pl. Bob Black könyvébe. Hiába próbálta velem sipákoló édesanyám elhitetni, hogy őrült vagyok, és hogy én vagyok a világon az egyetlen ember, aki másként vélekedik a dolgokról mint a többség - elég hamar rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Egyszerűen gyűlölöm a munka fogalmát, és már két cikket is ırtam a munkaellenességről: Magyar bevezetés az anti-work és poszt-work ideológiába és A Lusta Manifesztó.

De ha már visszanyertem régi iskolaellenes emlékeimet, miért ne kombináljuk a kettő ideológiát, s vonjunk párhuzamot a meló és a suli között? Az unworking az a munka számára, ami az unschooling az iskola számára.

Ahogy előbb is írtam, az iskola lényege sohasem az oktatás volt, hanem az indoktrináció. A gyerekek bemennek, és kijönnek engedelmes felnőttek, kik készek hogy a munkapiacra dobják testüket, viszont mostanában egyre több "selejtet" produkál ez az egyszerű ipari átalakító folyamat. Ahogy a videó is mondta, mikor az iskolában valóban oktatás történik, az egy boldog meglepetés vagy egy melléktermék, nem az elsődleges cél. Az iskola fő célja olyan hűséges munkások produkálása, kik nem kérdőjelezik meg a felsőbb hatalmakat - a valódi oktatás hatása pont ennek az ellentéte lenne, és a valódi oktatás pont hogy gondolkodókat és szkeptikusokat produkálna akik okosan dolgoznak, nem keményen - többet ésszel mint verejtékkel! Viszont a független gondolkodás elég kényelmetlen lenne a fennálló hatalom számára, nemde?

Csakúgy, a meló, bérmunka fő célja nem a produktív munkavégzés.

Definiáljuk a fogalmakat: a produktív munkavégzés bármiféle energiahasználat egy olyan cél felé, melynek hasznos az egyén, család, közösség, nemzet vagy akár az egész emberiség számára. Ellenben a "meló", a bérmunka (vagy Bob Black szerint kényszermunka), mindent magában foglal, amit az ember a megélhetés érdekében tesz a legalitás keretein belül egy kapitalista vagy szocialista rendszerben (azaz, egy olyan tranzakciós gazdaságban, ahol a többség számára bérmunka az egyetlen megélhetési lehetőség).

Igen, van átfedés a produktív munkavégzés és bérmunka közt, de a népszerű tévhittel ellentétben, ez nem a norma, és nem is célja a bérmunkának, máskülönben a bull**** munkák nem léteznének. Nem látom, hogy miért lenne produktívabb az utcai takarításnál, Wikipédia cikkek írásánál vagy nyílt forráskódú programok írásánál az, hogy a 8 órás munkaidőd végét alig várva poshad az ember a számítógépe előtt, gyakran Facebookozva munkaidő alatt mert már rég végzett feladatával. A meló fő célja a kontroll, az irányítás - máskülönben a középkorú főnökök miért elleneznék a távmunkát oly hevesen, mikor az egész Covid-19 fiaskó elég jól bebizonyította, hogy a többórás ingázásra abszolút nincs szükség, s a sok kutatás is kimutatta, hogy az otthon dolgozó emberek produktívabbak? Ne feledjük hogy mi történt az USA-ban 2020 nyarán: az embereknek volt szabadidejük, és politikai aktivizmusra használták, mely az elit rémálma. Pont ezért nem csökkent a munkaidő az 1930as évek óta (mikor már Amerikában is törvénybe vetették a 40 órás munkahetet / 8 órás munkanapot). A munkahelyen a tényleges produktív munkavégzés legfeljebb egy melléktermék.

De ha már párhuzamot vonunk a nagyon rossz munka és nagyon rossz iskola közt, miért ne vonnánk párhuzamot a lázadó tinédzser, és a kiégett munkás között?

Gyakran ismételt hazugság, hogy az emberek alapvetően lusták és undorodnak a produktív munkavégzéstől, és szívesebben aludnának inkább egész nap, vagy töltenék el napjaikat videójátszással és filmek nézésével. Nem hazudok, ez jelenleg sajnos igaz rám, de valószínűleg azért, mert a több mint egy éve tartó munkaviszonyomat traumaként élem meg - traumaként, amit majd ki kell pihennem. De nem. A felnőtt emberi "lustaság" valójában ugyanaz, mint a tinédzserkori lázadás - több évnyi felgyülemlett frusztráció, fáradtság és meghordottság, kiszolgáltatottság keverékének manifesztációja. Természeténél fogva az ember segítőkész, és segíteni akar közösségén - a tévhittel ellentéttel, emberi evolúció fő mozgatórugója sohasem a versengés volt, hanem a kooperáció, az együttműködés, a csapatmunka - addig, amíg gyermekkori ártatlanságunkat meg nem öli a kegyetlen valóság. Mikor a pénz és a (szabad)idő alacsony készletben áll rendelkezésre, az ember eléggé sajnálni kezdi őket embertársaitól, és vonakodni fog attól, hogy felebarátain segítsen. Bosszús, megbántott, elfáradt, zombi-jellegű felnőttekké válunk, akik csak lefeküdni és aludni akarnak.

Az unworking

Ha a rossz iskolára ott van válaszul az unschooling, akkor mi a válasz a rossz munkára? Az unworking. Az angol Wiktionary szerint az "unworking" jelentése a rombolás, valaminek a lerombolása, éltünetese. Igen. Rombolni is kell. Le kell rombolni azt a kizsákmányoló, elnyomó rendszert, amely felesleges kényszermunkára kényszeríti az embereket csak azért, mert az egyetlen alternatíva kényelmetlen lenne az elit számára.

De viccet félretéve, ha megkapnám a hatalmat arra, hogy az angol szókincset újradefiniáljam, és megváltoztassam a szavak jelentését, az "unworking" szó onnantól azt jelentené a munka számára, mint amit az unschooling az iskola számára. Olyan filozófiák halmazát, amely a formális munkahelyen kívüli munkavégzést bajnokolja, főleg ha azok önkéntes alapúak és nem profitra mennek.

Tanultál már valamit ami iránt szenvedélyed van, teljesen a szabad akaratodból, tanárok és egyéb formális intézmények segítsége nélkül, és még gyakorlati haszna is volt? Ebben az esetben gratulálok, unschooling-oztál anélkül hogy ismernéd a szót.

Csináltál otthoni teendőket, segítettél egy idős hölgynek átmenni a zebrán, hozzájárultál egy nyílt forráskódú projekthez, Wikipédia cikket szerkesztettél, vagy esetleg megjavítottad a szomszédod kávéfőzőjét s még fizetést se vártál el érte? Gratulálok, unworking-oztál, anélkül hogy ismernéd a szót. Ha élelmiszerből önellátó vagy, s nincs főnököd, gratulálok, elérted az unworking csúcsát.

Úgy, ahogy az ipari forradalom a munkásosztály felemelkedéséhez vezetett, ha Isten úgy akarja, az automatizációs forradalom a munkamentes osztály felemelkedéséhez fog vezetni, reméljük. Jelenleg a nagytőkések aktívan dolgoznak ennek a megakadályozásán, hogy mindenáron dolgozzunk minél többet, de egy jobb világban ünnepre lenne ok, ha elvenné a munkádat egy robot, mert az alapjövedelemmel még így is lenne pénzed - egy jobb világban az unworking lenne a munka jövője.

Mikor a meló már nem előkövetelménye a túlélésnek, mikor a munkás-munkáltató kapcsolatot nem az éhhalál és mélyszegénység veszélye tartaná fenn, csakis az unwork maradna nekünk.

A kultúrális ugrás

Rómát sem egy nap alatt építették. Még ha meg is szabadulnánk a bull**** munkáktól, minden pénzünkent az automatizációba és alapjövedelembe ölnénk, akkor sem lenne munkamentes utópiánk, legalábbis elősször nem. Egy olyan rendszerünk lenne, ahol a feltétel nélküli alapjövedelem biztosítani az élethez szükséges alapokat, viszont bárminemű extráért továbbra is meg kellene dolgozni. Fokozatosan, ahogy a technológia visszaszorítaná az emberi munkaerő szükségletét, úgy növelnénk az alapjövedelem mértékét, míg végül csakis az unwork maradna.

Viszont csakúgy mint az unschooling, az unworking elterjedéséhez egy hatalmas kulturális változásra van szükség.

A jelenlegi kultúránk olyan, amely a konforizmusra, kockázatkerülésre, kapzsiságra, emberi felebarátaid eltiprására és az autoriter hatalmakhoz való engedelmességre ösztönöz. Szabványosítás, egy kaptafára menés, kamu műanyag-reklámok, agyonféltő helikopteres tyúkanyó-féle szülők, stb. A főáramlattól eltérő gondolkodást egyik korban sem szerették - se a jelenben, se a múltban - viszont ma jóval ördögibb a helyzet mint múltban: miközben a média hamisan ünnepli a felszínes különbségeket és sokszínűséget, a gondolati eltérést jóval szigorúbban nyomják el mint bármely múltbéli rendszerben.

Jelenlegi kultúránkban, jelenlegi politikusaink vezetése alatt, nem látom, hogy az unworking vagy unschooling gyökeret vehetne. A jelenlegi rendszer, ahogy most áll - iskolázás és munkavégzés terén egyaránt - egyszerűen túl kényelmes a fennálló hatalom számára, kik egyenesen rettegnek attól, hogy a lakosság elkezdjen gondolkodni, s egymásnak segítsenek anélkül hogy a kormányra vagy nagycégekre támaszkodnának.

Egy utópikus jövőben mi mind kényelmes életet élnénk anélkül, hogy fel kellene adnunk ébren töltött óráink több mint egyharmadát egy olyan munka végzésével amit utálunk; olyan dolgokról tanulnánk, amelyek iránt szenvedélyt érzünk; s szomszédainkat úgy segítenénk, hogy nem várnánk cserébe semmit; miközben továbbra is élveznénk a szólásszabadságot és kifejezés szabadságot. Nem fog megtörténni.

A mostani trendekből kiindulva, jóval valószínűbb, hogy egy disztópikus jövő felé közeledünk, ahol a kormány által kiszabott szabályozások megakadályozzák, hogy a nagycégeken/multikon kívül bárki is terméket vagy szolgálatást termeljen vagy adjon el; ahol minden termelő munkát végző állást megevett az automatizáció és emberi munkaerőt kiváltó technológia, de alapjövedelem helyett inkább kamu irodai munkákat találunk ki, melyek éhbért fizetnek, mi pont elég ahhoz, hogy az ember egészségtelen, mérgezett ételeket vegyen, melyek szépen széttrancsírozzák agyának szürkeállományát és jól lerövidítik életét. Oh bocs, már ebben élünk, legalábbis félúton ott vagyunk.

Nem hiszel nekem? Ez az egész koronavírus-fiaskó volt a legnagyobb vagyonátruházás a munkásosztálytól a Jeff Bezos-féle nagykutyák felé. És ez nem lesz semmivel se jobb, abszolút nem, kivéve ha nagy változások lesznek nagyon gyorsan.

De, hogy ne zárjam le a cikket olyan negatív hangvétellel, Klein Nikoletta videóját osztom meg, mint kedvcsinálót David Graeber "Bullshit munkák" című könyvéhez, kinek írásai erősen hatottak rám, és megihlették cikkeimet.