Aranyos mikor egy politikus teremtő és romboló emberekről beszél, így osztva fel a társadalmat. Valójában nem két, hanem három halmaz van, egymással átfedésben. Teremtő, megtartó és romboló. Unalmas óráimban évekkel ezelőtt elolvastam a Main Kampf egy magyar átiratát és maradjunk annyiban, hogy megérné mindenkinek elolvasnia. Csak egy példa: Hitler mikor még katona volt, etette a barakkban az egereket. Vajon milyen érzés lehetett a volt katonatársainak ezt olvasni, hogy a kis kefebajszos miatt volt reggel tele a bakancsuk egér potyadékkal?
Ez a könyv külön misét megérdemelne, révén nem arra számítottam amit olvastam. Viszont Hitler miről ír? Illetve diktálta ugye a könyvét. Kultúra teremtő, megtartó és pusztító népekről. Itt erősen kirívik az amit ténylegesen a nácizmussal azonosítunk. A gondolatmenet ellenben nem rossz, de egyénekre és kisebb közösségekre kellene alkalmazni, nem komplett népcsoportokra. Ez alapján vannak olyan emberek kiknek természetüktől fogva teremtenek, alkotnak, ha sok szabadidejük van akkor alkotnak, nem henyélnek. Második kategória ami szerintem a legnagyobb, akik megtartják a teremtett dolgokat, képesek karbantartani őket, sőt azok pusztulása negatívan érinti őket. Aztán van a harmadik, akik a rombolásban látják örömüket.
Amiről megfeledkezünk, hogy a romboló egyének is képesek teremtésre. Lássuk az amerikai redneck „kultúrát”, ahol az a vicces hogy találhatunk bőven olyan egyéneket és „alcsoportokat” akiket szerényen is, de teremtenek értéket. Megint érdekes egyveleg a sportvadász szubkultúra. Értelmetlenül leölt állatok, mégis igényes vadászkúriák. Vagy vegyünk engem. Szeretem az olyan játékprogramokat ahol építeni lehet. Az olyanokat is ahol hadakozni lehet. Eléggé rákaptam azokra ahol egy állat bőrébe bújva élhetünk a vadonban. A fizikális világban pedig én nem vagyok jó alkotó, sőt jó párszor azt veszem észre, hogy éppenséggel rombolok, pl. egy fonott kosárnak a fonásait birizgálom, tépkedem. Viszont vannak témák mikben szeretek cikket írni és hosszú órákat is eltölteni más írások bújásával. Tehát ha nincsenek meg a szükséges eszközök, akkor destruktív vagyok, ha megvannak akkor produktív. Úgyszintén igaz, hogy olykor alkotáshoz előbb rombolni kell.
Összességében viszont az emberek e három kategóriára felosztása nem hülyeség, de nem lehet egybe beskatulyázni senkit. Lényegében inkább arról van szó, hogy mint valami játékban e három tulajdonság közt hogyan osztjuk el a pontokat. Egy romboló egyénnél is lehetségesen lehet találni valamit ami produktív és ekkor meg kell próbálni erre ösztönözni, erre átállítani. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a jelenlegi bérrabszolga munkakultúra elveszi az időt és energiát a teremtőbb emberektől. Sőt a felgyülemlő stresszt levezetni csak csekély energia és idő igényű dolgokkal lehet, olykor ez spontán jövő rombolás, még a teremtőktől is.
Modern és történelmileg közelmúlt béli politikának esze ágában sem volt élhető társadalom létrehozása, célja az emberek lefoglalása például a munka, mint 20. századi vallás erőltetésével. Ezzel természetesen kevesebb alkotó és kevesebb megtartó ember lesz a fizikális és mentális fáradság miatt. Még több ember a moráljuk javítása érdekében pedig rombol, ez pedig a vezetésnek jó propaganda, illetve érv az elnyomásra. Csökkentett munkaidő, tisztességes bér (nem az amiről a politikusok beszélnek) és estlegesen alapjövedelem megadhatná a lehetőséget arra, hogy a teremtő egyének teremtsenek. Akik pedig a lehetőségek ellenére is rombolnak, ők már más lapra tartoznak.
Nézzünk vissza a Mein Kampf-ra, alkotójára és annak rendszerére. Tehát felosztották az embereket alkotó, megtartó és pusztítókra. (Pontosabban népcsoportokat.) Viszont a népnek munkát adtak munkával és még több munkával, nyakon sózva propagandával. Tehát az egyszeri ember alkotói vénáját nem tudhatta kiélni, mert irány dolgozni, mert alkotjuk a hazát. Jól tudjuk az a német haza milyen alkotás is lett. Hatalom által kiválogatott kiváltságosok alkothattak csak, ráadásul hatalom rendelésére. Kicsit előre jövünk az időben és már Csonkaországra, akkor pedig épült a kommunizmus, a nagy alkotás. Mindannyian tudjuk, hogy az átlag ember szinteket züllött e rendszer alatt. Nem csoda, mivel a kommunizmus "vallástalan", pontosabban a munka az új vallás. Munka ünnepe, ki akarja ünnepelni? Végezetül pedig lássuk a nem kormánypárti magyar jobboldalt. A megtartókat kihagyták, csak építő és romboló emberek vannak emlegetve. Ezzel a megtartókat akarjuk felmagasztalni alkotóvá, vagy pusztítóvá degradáljuk őket?
Röviden tömören olyan rendszerek/ideológiák osztják fel az embereket még ma is alkotókra (, megtartókra) és rombolókra, melyek minden áron munkát bálványozzák (robotizáció, alapjövedelem), mely munka órák növekedéséhez, felesleges munkákhoz vezet mely miatt még az alkotó emberek is pusztítóvá válnak. Tehát felosztják az embereket, de e mellett olyan körülményeket teremtenek mely miatt sokan a rossz kategóriába kerülnek. Rendben használjuk ezt a Main Kampf -féle megfogalmazást, hogy vannak alkotó (, megtartó) és pusztító emberek. Használjuk. De akkor olyan életkörülmények legyenek, hogy minél több ember lehessen alkotó, legyen idejük és energiájuk kiélni a teremtői hajlamaikat.
