Állattartási vizsga

Kezdjük egy példával felvezetésként, e példa pedig a házi macska. Egy közösségben történt eléggé furcsa vita alábbi kompromisszummal lett zárva:

1, Ivartalanítás, csak tenyésztőknél van szaporulat.

2, Lakásban tartás vagy kerti kifutó.

3, Mikrocsip/jeladó.

4, Engedélyhez kötés.

5, Vad egyedek/populációk megszüntetése. (Befogás, ivartalanítás és izolált helyen nyugisan leélhetnék az életüket.)

Mi is volt a vita. Egy tag erősen macska ellenes volt, konkrétan majdhogy nem minden házi macska kiirtásának tervéről beszélhetünk felőle. (Nem csak az elvadultaké, hanem az otthoniaké is.) Oda idéztem e idiotizmus ellenpólusát, aki hasonlóan idióta állásponton volt, csak a másik végleten. (Hagyni kell, hogy az elvadult házi macskák konkrétan ökoszisztémákat döntsenek be.) Azzal, hogy a két szélsőség marhaságai találkoztak megtörtént nem az ő részükről, hanem mások részéről a szintézis, mely feljebb olvasható. Ezt a két ellentétes teljesen idióta állásponton lévő fél is elfogadta, hogy rendben ez így teljesen oké. (Az, hogy később ez fel lett-e rúgva….)

Röviden a probléma az, hogy Ausztráliában és más életközösségekben leginkább szigeteken az elvadult házi macskák kiirtják az őshonos fajokat. Ausztráliában ezért például legális lelőni házi macskákat, fejből nem tudom már hány kilométertől lakott területtől. Az pedig nem kifogás, hogy macskák hiányában például a patkányok felzabálnák a madarak tojásait. Patkányok, mint a macskák az ember miatt kerültek oda. (Macska meg a madarat enné meg….) Tehát macska is csak egy nagyobb probléma halmaz része, mely halmaz tőlünk ered, vagy éppenséggel mi vagyunk.

Sokáig használt indoklásom volt, hogy Európa esetén az elvadult házi macskák nem okoznak már ökológiai károkat, mert több ezer éve itt vannak. Valóban a pestis járványoknál a boszorkány csatlós szerepel és más babonák miatt irtott macskák nem tudták lakott területen kontrollálni a patkányokat, így a járvány mértékéhez a „macska hiány” is hozzájárult. Viszont annak idején messze nem élt annyi ember az öreg kontinensen, mint ma. Nem csak az emberi populáció miatti magasabb macska populáció a gond, hanem ez nagyobb területre terjed ki. Tehát igen, ma már Európában is gondot jelent a túl sok macska.

Vegyük át a fentebbi pontokat

Ivartalanítás szükséges, révén nem lesz nem kívánt szaporulat melyet jobb esetben csak utcára tesznek, rosszabban megölnek. E mellett így szaporító telepek sem létezhetnének, melyek nem tesznek jót a különböző fajták vérvonalainak. (Igen a hivatásos tenyésztés esetén is vannak gondok.) Illetve lehet embernél nem ivartalanított állat, ha az tenyészállat és egyértelműen részt vesz tenyésztésben.

Azon túl, hogy az ivartalanított macsek ne gyilkolásszon szabadon van még egy valami. Volt alkalmam többször is elgázolt macskát látni. Sőt egyszer vasútállomáson kettévágott macskát. Szürke-fehér, ápolt bundájú állat volt, aki már nem térhetett haza és lehet a családja sosem tudta meg mi lett a kis szőrmókkal. Rossz szándékú emberekről ne is beszéljünk. Tehát ez a macskák biztonságát is szolgálja. Az, hogy hazánkban a macskakifutók nincsenek elterjedve az egy sajnálatos dolog.

Mikrocsipet nem kell ecsetelni. A jeladó pedig már kicsit érdekesebb, nem feltétlenül kellene kötelezővé tenni, ám jeladós nyakörvek alap árucikkek lehetnének kisállat boltokban. Ha elkódorgott a macsek, (bár ez kizárt, mivel nem mehet ki) akkor lehetőségünk lenne így megtalálni. Esetlegesen nem lenne megtiltva a macskák kiengedése és kalandozása a nagyvilágban, viszont e jószágokon jeladós nyakörvnek kellene lennie. Igen, vadásznának valószínűleg, de mivel nincsenek kóbor macskák, így ez a tétel jelentősen kisebb lenne a jelenlegihez képest. Faluban és tanyán a rágcsálók okoznak gondot, így lehet itt jeladós és ivartalanított rágcsálóvadászok szabadon kóricálása célszerű lenne. Tehát a kiengedés kérdése összetett, lehet nem szükséges megtiltani, ha nincs szaporulat.

Fentebbiek alapján nem kell ecsetelni miért nem jók az elvadult házi macskák. Kihagytam olyat, hogy nem jó, ha keverednek vadmacskával, de ez nem egy (nem ember) zoológiai írás. Egyértelműen arra kell törekedni, hogy elfogni őket, ivartalanítani őket és nyugodtan leélhessék az életüket izolált környezetben. Amennyiben valami miatt nem kivitelezhető, vagy olyan sérülései, betegségei vannak, akkor az öröklétre szenderítés az utolsó opció. (Igen, ha az elvadult macska még fiatal, visszaszelídíthető lehet.) - Eredetileg az írás tartalmazta az elvadult egyedek likvidálásának opcióját, ellenben ez az én felfogásommal sem kompatibilis. Nem támogatnám, élhessék le izolált helyen az életüket rendesen.

És jöjjön akkor az engedélyhez kötés, az állattartási vizsga

Felnőttek és gyerekek kapcsolata finoman is álságos a világunkban. Még a gyerekszertő emberek is elég gyakran a gyerekeket nem úgy kezelik, ahogy kellene. Ilyen például, mikor állatot kap a gyerek, hogy felelősséget tanuljon. Ezzel két gond van. Legelső, hogy a szülő felelőtlen volt, mert sok esetben a szülő se tudja, mit és hogyan kell az adott állattal, csak rásózta a gyerekre. Másodjára, az állat is élőlény, fajtól függően alacsonyabb vagy magasabb érzelmi képességekkel. Szóval nem tanulás tárgya egy állat, akkor lehet állatot tartani, ha már megvan a felelősség. Bár olyan világban élünk ahol a gyerekvállalást is sokan úgy kezelik, hogy majd a felelőtlen szülőket az majd megtanítja a felelősségre….

Most nem mennék bele, hogy a szülőséget is vizsgához kötném-e. (Elég sokan támogatnának ilyesmit.) Az állattartást igen. Részletekbe nem mennék bele. A vizsga nem egységes. Ha macskát akarsz tartani, nem kell kutyából, guppiból vagy szakállas agámából vizsgázni. Egyértelműen van egy alap modul, amit újabb állatfajok/fajták esetén nem kell megismételni. (Sőt az alapmodul lehetne általános vagy középiskola elvégzésének követelménye konkrétan a biológiába beépítve.) Alapmodullal még nem lehet állatot tartani, adott állathoz szükséges modul elvégzése szükséges.

Ami fontos, hogy családonként míg azzal a felállással van az állat, elég egy személynek a vizsga az állathoz. Tehát a felelős szülő vesz egy kis kutyát a gyereknek, de előtte leteszi a vizsgát és megszerzi az engedélyt. Így bár a blöki a gyereké, a szülő rendelkezik a szükséges tudással. Ha a gyerek elköltözik és viszi magával a kutyát, akkor már neki is rendelkeznie kell az engedéllyel. (Illetve ha mással költözik össze, akinek van ilyen engedélye, akkor nem szükséges.)

Ha valaki vizsga nélkül tart állatot, mi a helyzet? Ilyen mikor erre a rendszerre átáll az ország, vagy valaki elhunyt és más gondoskodik az állatokról. Türelmi időt kell adni és lehetővé tenni az információk elsajátítását és vizsga letételét. Amennyiben sikertelen a vizsga (többszöri nekifutásra is) vagy nem is szándékozik letenni, állam vagy felhatalmazott állatvédő szervezet elkobozhatja az állatokat. Igen erőszakot is alkalmazva. Ha az illető újra állatokat kezd tartani, akkor pedig akár szabadságvesztés is lehet a vége. Ha az engedéllyel rendelkező elutazik és másra bízza az állatait, akkor az ő felelőssége, ha a megbízott nem látja el jól a feladatát. Tehát igen, ez esetben nem kötelező a vizsga, ellenben törvényileg egy maximum két hetes időről beszélhetünk. (Bár akváriumban vizet cserélni és etetni a halakat nem nehéz dolog.)

De engedély nélkül honnan szerez állatokat valaki? Ez már a hatóságok dolga, hogy gondoskodjanak erről. Viszont például akvarisztikában számtalan hobbi fajtanemesítő ember van. Vannak olyan díszhalfajták, amik talán néhány embernél találhatóak csak meg. Hosszú eszmefuttatás helyett csak a lényeg. Míg kutya tenyésztéssel pár ember foglalkozik, addig a nagy reprodukciós ráta miatt új halfajtákat szinte bárki létrehozhat. Viszont míg egy kutyát lehet ivartalanítani és megtalálni, ha megszökik, egy hal bár a víz miatt korlátozott, azért teljesen más tészta. Meg kell hagyni az akvarisztikában a saját fajták létrehozásának jogát, ám oda kell figyelni, hogy ne történjenek balesetek, hogy élővizeinkbe kikerülnek oda nem illő fajok. (Ezek az emberek meg nem feltétlenül csak halakkal foglalkoznak.) Tehát lehet, több ember kapna tenyésztői jogosítványt akvarisztikánál, mint kutyásoknál, ám szigorúbb szabályok is vonatkozhatnak rájuk. Ezek a szigorú szabályok ellenben nem lennének élhetetlenek, révén a tenyésztett halak természetbe jutását kell megakadályozniuk.

Ellenőrzés

Itt jön a kérdés, hogy kell-e az embereket ellenőrizni? Igen, az állatok érdekében is. Vannak állatok ahol az ivartalanítás nem kivitelezhető, ez esetben megtörténő szaporulatot be kell jelenteni. (Az hogy állam fele, vagy a faj/fajta terén illetékes civil szervezet felé, már részlet kérdése.) Illetve az államnak létre kell hoznia ezek kezelésére hálózatot. Ezt nem feltétlenül az államnak kell kezelnie, hozzáértő civil személyek is megtehetik, az állam legfeljebb néha rápillant, hogy rendben mennek-e a dolgok.

Kissé megkérdőjelezhető lenne, ha minden állattartót ellenőriznének hivatali személyek. Ellenben lehetőséget kell adni bejelentésekre, ha valahol probléma merül fel, melyet ki kell vizsgálni. Ezentúl lehetnek olyan fajok melyeknél célszerű időnként ellenőrzést tartani. Ez lehet az életre vagy környezetre való veszélyességük, környezetvédelmi helyzetük vagy akár tartási igényességük.

Nagyon leegyszerűsítve, ha valaki nem takarítja rendszeresen az akváriumát és a posványba folyamatosan belehalnak az újabb és újabb halak, akkor állam megbüntetheti pénzbírságra, de minimum el kell venni az engedélyét. Ha ezután is folytatja, akkor börtönnel is megismerkedhet.

Nem esett szó az állatviadalokról, szerintem nem is kell beszélni róluk. Fentebb írottak alapján evidens, hogy nem legálisak.

Vegyünk egy példát

Amióta az eszemet tudom minden évben problémát jelent, hogy szülők nyulat vesznek Húsvétra a gyereknek. Mindannyian ismerjük ezt a problémát a média is foglalkozik vele, hírességek is szokták mondani, hogy ne vegyenek nyulat a gyereknek. Évtizedek alatt az ország lakossága nem fogta fel agyilag? Hát nem fogta fel. Tehát:

Szülők elmennek nyulat venni a gyereküknek. Kisállat kereskedésben az eladó ellenben nem adhat el nyulat, mert egyik szülőnek sincs engedélye. Eladónak joga van vizsgáztatni és engedélyt kiállítani. Ott helyben levizsgáztatja őket és megbuknak. Nincs probléma, elmondja hol és mit kell „megtanulni”. Gyakorlatban a bolt előtti kispadon fél óra alatt a szükséges információkat megismerik. Vegyük úgy, hogy ismeretek fényében továbbra is szeretnének nyulat. Tehát fél óra múlva ismét megpróbálkoznak és sikerül. (Ha nem akkor pl. csak másnap próbálhatják újra. Nyulak „annyira” nem bonyolultak.) Viszont most már azt is tudják, hogy törpenyúl kell nekik. Szóval egy tapsifüles szerető és felkészült gazdikhoz kerül.

Ideális esetben a vizsgához szükséges ismeretek alapján az ember rájöhet, hogy biztos szeretne-e ilyen állatot. Röhejes, de sokan nem tudják, hogy a nyúl az bizony mindent szét fog rágni amit ér. Vizsga és engedély ingyenes. (Boltosnak persze érdeke lehet, hogy eladjon minél több állatot, amennyiben lelkiismerete nincsen.) Ha a megvásárolt nyúl mégsem válna be, annyi kifogás lehet, hogy jaj a gyerek allergiás volt rá. Ám ha Húsvétok után mindig sok nyúlallergiás esett történik, akkor érdemes lehet szigorítani. Ez sajnos valószínű, mivel ez a húsvéti nyúl probléma már évtizedes probléma.

Mindig lesznek emberek kik csalnak, kijátsszák a rendszert, felelőtlenek és így tovább. Vizsga és engedély nem garancia arra, hogy megtanultakat alkalmazni is foglya. Ellenben még mindig jobb lenne egy ilyen követelményrendszer, mint az, hogy bárki, bármikor vehet egy élőlényt és kénye-kedve szerint kínozhassa, még akkor is, ha ő nem is tudja, hogy ez annak a lénynek bizony szenvedés.