Anglia - 2010

Életem első külföldi munkahelye az Egyesült Királyságban volt. Egyik napról a másikra indultam, fogalmam sem volt róla, hogy hová megyek és arról sem, hogy mit fogok ott csinálni. Annyit tudtam az egészről, hogy a szomszédom unokahúga fog lejönni értem a kisváros temploma elé, azt sem tudtam hogy néz ki a lány, ő sem ismert engem.

Már a repülőgépem se Magyarországról indult, hanem Szlovákia fővárosából. Ugyan Pozsony tudomásom szerint korábban egy magyar város volt, a reptéren nem találtam olyan alkalmazottat, aki beszélt volna magyarul. Találtam egy stewardesst, aki az akkor még igen szerény német tudásom segítségével útbaigazított a pénzváltóhoz.

Angolul? Úgy mindenki tud...

Mindenki, csak én nem. Szóval... onnantól kezdve, hogy a sofőröm elhagyta a repteret teljesen magamra voltam utalva. Németül annyit beszéltem, ami az iskolából megmaradt, angolul szinte semmit. Annyit már tudtam, hogy az esernyő nem ambrella, hanem umbrella, de ez is csak egy félresikerült középiskolai dolgozat miatt sikerült.

Okostelefon még nem létezett

Nem voltam azért egy elveszett gyerek, abban az időben már sokunknál volt otthon internet, kiírtam az indulási időket, hogy hol mire kell felszállnom, mennyi időm lesz elmenni elszívni egy cigarettát, mennyi pénzt fogok az úton elkölteni és fonetikusan leírtam, hogy mit kell majd az adott helyeken mondanom.

Bristolba érve elmakogtam a jegyárus néninek, hogy mit szeretnék, ő meg elmondta hány állomást kell mennem a busszal. Néhány szót azért megértettem, mondjuk, hogy boldogultam.

This is the Temple Meads

A vasútállomásron a hölgy kezébe nyomtam a telefonomat a kijelzőn a következő felirattal:

Temple Meads - Bodmin

Közölte, hogy "This is the Temple Meads", én pedig magyarul elmagyaráztam neki, hogy "Dehát Bodmin!". Megértette, kaptam egy jegyet.

Négy óra vonatozás olyan emberekkel, akikkel egy szót nem tudtam váltani, közben egy átszállás, végre megérkeztem az ígéret földjére.

Biztonságban

Vendéglátóm lányával sikeresen megtaláltuk egymást, kicsit megnyugodtam, hogy nem vesztem el a nagyvilágban.

Gyönyörű helyen laktunk, ez igazából egy kastély volt. Teljesen más volt a környezet, mint amit korábban bármikor megszoktam.

Házigazdáim este hazaértek a munkából, végre személyesen is megismertük egymást. Kaptam egy saját szobát, másnap délelőtt pedig átbeszéltük a felvételi stratégiát. Annyi volt a feladatom, hogy amikor a felvételiztető hölgy azt kérdezi: "Jú ándersztánd mí?", akkor határozott yes-sel kell felelni.

Nem jöttem hiába

Másnap elmentem az interjúra, ahol feltették az említett kérdést, aztán miután egyszavas angoltudásommal biztosítottam őket arról, hogy megtalálták a megfelelő kollégát békén is hagytak a procedúra végéig. Távozáskor annyit mondtak, hogy:

-Tomorrow with Robert.

Mindegy, megpróbáltam megjegyezni. Később megtudtam, hogy ez azt jelenti, fel vagyok véve.

Egy húsüzemben dolgoztunk, sok magyarral voltam körülvéve, a munkában igazából nem is volt szükség a nyelvtudásra.

Magyarok egymás közt

Mint írtam, sok volt a hazafi, ami nekem nem okozott problémát, mert én mindenkivel megértettem magam, voltak viszont olyanok, akik marták egymást, egymás családját, de rendesen. Találtam egy baráti társaságot, akikkel együtt tölthettem a napjaimat, együtt jártunk dolgozni, szórakozni.

Van aki még nálam is gyengébb?

Később jöttek olyan kollégák, akik mint kiderült még nálam is szerencsétlenebbek voltak a nyelv szempontjából. Volt, aki hétszer volt felvételizni, a hatodik alkalommal már yes-szel felelt a "You understand me"-ra, csak visszakérdeztek: "What's yor name?". Sebaj, hetedszerre sikerült. Ez az ember egyébként évekig maradt Angliában.

Elég volt.

Amikor a családomtól távol töltöttem a karácsonyt úgy döntöttem elég és vettem egy repülőjegyet Pozsonyba. Alighanem örökre magam mögött hagytam az országot, de ki tudja, talán egyszer visszatérek oda.

A királyságban töltött három hónap alatt sikerült annyira megtanulni angolul, hogy eladni már nem tudtak volna, de ez természetesen kevés lett volna az önálló élethez.

Tehát?

Hogy a cikk címében feltett kérdésre válaszojak, igen, Angliában lehet nyelvtudás nélkül dolgozni.

#kulfoldimunka #anglia #nyelvtudasnelkul